Tegnap hazajöttünk a kórházból. Elmondani nem tudom, milyen jó érzés újra itthon lenni! Szerelmemtől kaptam egy gyönyörű virágot, nem is virág tulajdonképpen mert bokor lesz belőle. Az ő szavaivalélve, Mangólia :) Gyönyörű és óriási lila virágai vannak. A bejegyzés végére majd beteszek róla egy képet.
Az elejénél kezdve a blog indulásának történetét:
Babát szeretnénk a párommal ami eddig önálló és rásegített próbálkozásaink alkalmával nem jött össze. Már jó ideje elhúzódó mensesszel küzdöttem, az orvos egy cisztát azonosított a bal petefészkemben amivel nem nagyon akart foglalkozni. Átestem 2010 áprilisában egy egészségügyi küreten, de a vérzés változatlan maradt. Mi pedíg rendíthetetlenül próbáltunk összehozni egy kisbabát. Év végére odáig jutottunk, hogy egy másik orvos gyógyszerrel kezdett stimulálni azaz pteérést elősegíteni és folyamattos ultrahangos követés mellett néztük a ciszta változását. Én ezekben az időkben már totálra kiképeztem magam a tüneteimet illetően és váltig állítottam, hogy endometriozisom van. Az orvosok meg csak annyit mondtak: lehet... és nem történt a világon semmi. Mígnem végre Doktonőm beajánlott a BMC-be. Ott mindkettőnket alapos vizsgálatoknak vetettek alá és visszazavartak Doktornőmhöz, hogy távolítsa el a szerinte is endometiozist. Na és most a műtéten túl, hazaérkezésem immár második boldog napján vagyok.
Most várunk... szövettanra, leletekre... Húsvét után kell hívnom Sz. dokit a "hogyan tovább miatt"
És íme a gyönyörűséges Mangó-Magnoliám: