Kedd van, itthonlétem második teljes napja, az idő gyönyörű, a nap süt a madarak csiripelnek, nekem pedig csak gyógyulnom kell!
Mindjárt jön haza a Szerlemem és hozza az ebédet az ő Szurikátájának.
Akárki akármit mond, én boldog vagyok!
Írtam ma sms-t a főnökömnek (Best Regads), hogy még nem tudom mikor tudok menni dolgozni. Na nem mintha egyáltalán bármikor is szeretnék menni oda az embertelen körülmények közé. Annyira idegen tőlem ez a hozzáállás ahogyan ott az emberhez, a dolgozókhoz állnak, pedig és még ráadásul más helyzetben is vagyok mert nem "gyorséttermi dolgozó" vagyok hanem az "első és egyetlen" irodai fő-fő asszisztens... Aki nélkül mint a mellékelt ábra is mutatja, összeomlik a szépen felépített és berendezett fejedelmien semmibevett betanított rabokat foglalkotató halgyár, ahol azt is előszeretettel követelnék meg, hogy a keves Üzletvezető ugyan növessze már meg a haját és járjon már el szoláriumba műszakvezető társával mert így a mélyen tisztelt tulajdonosnak nem tetszik.. A lényeg, hogy demokratikus államban élünk és ha frizurát nem is de új munkahelyet bárki és bármikor szabadon választhat... Szóval műtétem után két nappal a kedves Lojálisfőnök már meg szerette volna velem beszélni, hogy mikorra érezzem úgy magam, hogy bejárjak az irodának nevezett természeres fénytől és levegőtől hermetikusan elzárt egy ember munkájához szükséges helyet is éppen alig kielégítő lyukba. Amit nem mellesleg van, hogy egyszerre úgy négyen szeretnénk használni. Szóval nem átallot kedves Lojálisfőnököm utalni rá, hogy menjek dolgozni már jövőhét hétfőn. Amire persze én itthon olyan osztást kaptam, hogy igencsak meggondolom mikor megyek ha még bemegyek egyáltalán dolgozni. Szem előtt tartva, hogy tavaly amikor el volt törve a lábam szintén még fekvőgipsszel(!!!) becibált volna, hogy dolgozzak! Aztán én lojális és hülye Anyukámmal hozattam haza meg ide ki Biára a papírokat, meg az egész család az én munkahelyem miatt ugrált ahol még csak annyiba sem vesznek ha már nem úgy és annyira vagyok bejelentve mint ahogy kellene, hogy legalább télen KÉT (nem hét nem tíz és nem is száz) napra csupán kettő napra elengedtek volna szabira akkor amikor én szerettem volna menni. De nem tették... így hát mostantól köszönöm, de akkor tényleg mindenki nézze a saját maga érdekeit...
Ha már így belemelegedtem, bár nem ezt tervetem mára akkor mellékelek egy képet is az idodáról!
