Már megint érthetetlen mit művelek. Legutóbb azt mondta Doki, hogy szépen tűnnek el a tüszők erre szerdán visszamentem és megint van egy 27mm-es cisztám... Így kedden újra vár és meglátjuk mi fog történni. A feltételezés megint ugyanaz mint legutóbb. Lehet endomertiozis, tüszőmaradvány vagy ciszta.
Átgondolva a dolgot, arra jutottam, hogy 10000%, hogy pszichésen nem stimmel velem valami, ugyanis ilyen nincs, hogy valaki ennyi hülye cisztán növesszen mint én. Szerintem én menekülök a felelősség elől, és ezt kellene valahogy rendberakni. Hiszen nincs mitől félnem... Persze bennem van és elég erősen, hogy "mi van ha összeveszek a párommal és költöznöm/költöznünk kell" - semmi! mert akkor elköltözöm babástól a saját lakásomba. Anyuék segítenek ettől nem félek, és nyilván a párom sem hagyná magára a gyerekét... szóval egyszerűen nincs mitől félnem... sem anyagilag sem érzelmileg, mert a párom maga a FÉRFI aki az én PÁROM szebbet, jobbat, okosabbat, odaadóbbat stb. kívánni sem lehetne...
Így arra jutottam, hogy felkeresem a homeopátiás orvost akinél voltam tavasszal, mert ő említette, hogy le tud vinni mélyhipnózisba, hogy kiderítsük a problémáim okát. Így felhívtam és kértem időpontot, de csak szeptember elejére tudott adni... nyilván ez sem véletlen.
Jaaaa! Majdnem elfelejtettem.... Van nekem egy ex barátom akibe én nagyon nagyon szerelmes voltam és akkoriban ő is belém, ez egy olyan igazi nagy szerelem volt. Namost mára már családja van akikkel boldog, de valahogy mindig megérzi ha valami bajom van. Ritkán, nagyon ritkán beszélünk. Legutóbb két éve hívott és akkor is beletrafált.... tudta mikor van Rá szükségem (előtte nem sokkal váltam el). Ma reggel felhívott.... Kérdezte, hogy ugyan mi van velem mert két éjszaka óta velem álmodik... szóval úgy érzi "hívtam'... na elmeséltem neki, hogy lombikolunk.... és nagyon érdekes volt.... egyszeriben azonnal mintha egy kinyújtott kéz lenne aki kihúz a lápból elkezdte mondani, hogy mi lehet a bajom... a családmodell amiben felnőttem mély sebet ejtett rajtam ami most a gyermekvállalás útjában áll... és próbáljam meg vizuálisan materializálni a családunkat. Rajzoljak! Rajzoljam le magam a páromat és a gyermekünket. De pólyába! Pici babát rajzoljak, ne látszódjon rajta, hogy kisfiú vagy kislány. Rajzolás közben pedig írjam a gondolataimat, szabad asszociációban, akár tőmondatokat, szavakat, ami arról eszembe jut... bármit amit érzek vagy gondolok. Lehetőleg írjam az álmaimat is. Legyen a párnám mellett toll és papír és amíg emlékszem azonnal írjam. Írjam egész nap ami eszembe jut a témával kapcsolatban és este olvassam össze az egészet. És tudni fogom a megoldást...
Hát mit mondjak döbbenetes volt...
